A nagy kérdés

A koncert utáni reggel ismét nehezen ébredett a társaság…de nővérem és én észrevettük, hogy a konyhából ismerős hangok jönnek.

Felkeltünk és kik voltak ott nagy meglepetésünkre??....Naná, hogy Bill és Georg.

Ez még mind nem is lett volna ciki.. ha én nem lennék olyan hülye, hogy fehérneműben alszok..:S:D

Na  jah…Georg eléggé megbámult…aztán észbekaptam gyorsan és felkaptam vmi kis fürdőköntöst.

Sőt jobbnak találtam ha inkább eleve át is öltözök…

Aztán kimentem a konyhába és hát eléggé zavart ahogy Georg nézett meg minden de próbáltam nem foglalkozni vele…

-De jó, hogy végre felöltöztél Musyikánk –kotyogta röhögve Tündim meg Alex….

-Nem tudnátok leszállni rólam? –kérdeztem már én is röhögve.

-Nah jól van…induljunk az étterembe, mert Tom és Gustav már várnak ránk…és ha így folytatjuk soha nem érünk oda – mondta Bill.

Fél óra múlva el is indultunk és megreggeliztünk...aztán elmentünk sétálni meg minden…

Aztán Georg mondta, hogy akar velem beszélni és elvonultunksétálni…

-Nah szóval…csak azért hívtalak el…hogy…öööö…. – dadogta Georg.

-Na csak annyit akartam mondani, hogy nagyon teccel és én nem csak barátnak akarlak téged….mert te nekem nagyon kellesz…

-Jajj hát nem is tudom mit mondjak…

-Jajj inkább ne mondj semmit…de én arra akarok kitérni, hogy nem járnál velem? – kérdezte Georg tökre elpirulva…

-Még várjunk 1 kicsit ezzel mert nekem ez 1 kicsit gyors volt…de talán ha 2-3 napot együtt töltenénk, akkor jobban megbíznék benned és működne a dolog.

Persze én megértem, akkor még 1 napig itt leszünk mi Berlinben – mondta Georg kicsit csalódottan.

Köszi, hogy megérted –mondtam én majd 1 puszit nyomtam az arcára amitől elpirult de a mosolyából ítélve élvezte.

-Szerintem nekem lassan indulnom kéne „haza” –mondtam sietve majd elindultunk „haza”.

******Eközben Billel és Tündivel******

Nyugodtan sétáltak az Alexanderplatz-on majd elnyaltak 1 fagyit és beszélgettek mindenről..ismerkedtek…

-És meddig lesztek még itt Berlinben? –kérdezte nővérem érkedlődve.

-Hát ez a baj, hogy még 1 napig és holnap után megyünk Köln-be –mondta szomin Bill – mért, ti?

-Hát mi még vagy 1 hétig itt leszünk-válaszolt nővérem.

-Nah talán majd véletlenül pont Köln-be jöttökés talizhatunk megint…de addigis tartjuk a kapcsolatot, ugye? – kérdezte letörve Bill.

-Na igen…a kölni-dóm érdekel talán elrángatom Alexet és Nórit Kölnbe a jövőhéten valamikor –mondta vidáman Tündi.

Nah ezután 30 percig ültek 1 padon…majd vettek Currywurst-ot és azt rágcsálták.

Kb. 20:30 körül ők is mentek „haza”.

A kapunál Georg és én összetalálkoztunk velük…mind a négyen nagyon letörten köszöntünk el a másiktól..mert tudtuk hogy talán a holnapi lesz a utcsó amit 1ütt tölthetünk velük.

Aztán mindenki elment „aludni” de senki se tudott.